Penovác Endre festménye
Ha még nem mondtam volna, akkor most mondom, hogy ő volt a Tekintetes úr baba-állítgatója.
Hogy honnét lett neki ez a zsíros stallum, már nem tudom. Nagyon régi szokásként élt, hogy vasárnap délutánonként, a város előkelői, az önkéntes tűzoltó egylet tisztjei, a laktanya kuglipályáján összemérték tudásukat. Ingujjra vetkezett, hózentróglis, sportcipős urak szivaroztak, fröccsöztek ott. Hörögve gurultak a márványgolyók a tükörsima pályán, a keményfa babák fület fájdító csattanással rebbentek szanaszét, és ha dőlt a vezér, teli fát ordított mindenki. Ilyenkor Nebörösö a pálya végén a disznóbőrrel bevont, lószőrrel kipárnázott ütközőfal mellett posztolt, ugrott, állította a helyükre a kiütött babákat és a golyóbist egy teknőszerűen megformált lejtmenetre tervezett vályúban szépen visszaküldte a játékosoknak. Az urak pedig hónaljban izzadtak, hátukra ragadt a vászoning, kipirult az arcuk, trágár szavakkal illették a szerencsétlen kezüket és gratuláltak a jó passzban lévőknek. Úszott a férfiasság szaga a légypiszkos villanykörte fölött. Estefelé rend szerint már a pályán hangos nevetés bodrozott, zajos kvaterkázásba fulladt a sportdélután. Az urak, egyleti tagok koccintgatva csiholták egymás eszét. Nebörösönek a győztes papírbankóval fizetett. A kis Rohacsek, a szertáros segédje számolatlanul hordta a hűvösen gyöngyöző ledrótozott verseci palackokat, amiket rendesen a kisebb lajtoskocsi ciszternájában tároltak. Egészen sötétedésig tartott ez a graciózus hóbort. Lámpagyújtásra aztán behallatszott az első fiákerok érkezése, az urak arca - szája szegletükben félmosolyukkal - az utcáig kisimult, ábrázatuk komolyra igazodott és a hites feleségek a vacsoraasztalnál a régi urukat láthatták, halk szóval, parancsoló tekintettel, kimért derékkal.
Tudatában voltak azzal mindannyian, hogy az ivócimborákkal agyon ütött időt az ember a családjától vonja meg.
Azt meg már csak a bölcsebbek, a megvilágosodottak vallják, hogy a családra fordítottat meg a Jóistentől.
Csak a Tekintetes úr maradt még egy darabig, egyedül, tűnődőn üldögélve. Asszony, család őt haza már nem várta. Ilyenkor nehéz csak igazán lesütött szemek helyett állni a Teremtő tekintetét.
(Folytatása következik)
1 megjegyzés:
"Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le. Nincs az a betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. Nincs az az ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna. Nincs az a szakadék, melyet a szeretet át ne hidalna. Sem bűn ,amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni. Nem számít milyen mélyen gyökerezik a gond. Milyen reménytelenek a kilátások. Milyen kusza a zűrzavar. Milyen nagy a hiba. A helyesen értelmezett szeretet mindent megold. S ha elég erős benned a szeretet,te leszel a világ legboldogabb és legerősebb embere. "
Megjegyzés küldése