A magyarkanizsai szemetek világáról

Tisza-menti falusi turizmus, 2011.

Pósa Károly

A környezetem szennyezése

Nap nap után hallani különféle szakemberektől, hogy elszennyeződik a környezetünk.

Nejlonzacskókat fúj a szél, és a Tiszán már több a műanyag palack, mint a hal.

Verni a nemlétező huppot - lehet, csak annyit ér mint papírzsákon a lakat. Hibáztathatjuk az ukránokat, románokat, odaáti magyariakat: ha egyszer mi sem vagyunk különbek a Deákné vászonkombinéjánál!

Menjen végig valaki őshonos a kanizsai Csorda-úton, vagy szédelegjen egyszer a nevezetes Cigánylejárón túl, esetleg biciklizzen, lovagoljon ki a Járásra, Kispiac alá, hökkent látleletet fog kapni gyalázatos önnönmagunkról.

Sporhet, matrac, rezsdás lavór, hordók szép számmal, gumik, befőttesüvegek, lomtalanított cucc, ház-bontott hulladék, betonkölöncök, mi szem-szájnak fájó ingere...

És a műanyag palackok!

Adja a az Öreg Isten, hogy egyszer, ebben a földúcolt létben, egy fertályórára diktátor lehessek! Legelső rendeletemben farbarúgás terhe mellett tiltanám be a joghurtos kupától kezdve a plasztik ásványvizekig az egész szemét technológiát.

Az eleddig műanyaggal operáló kisiparosokat pedig vájároknak, szövőnőknek, vagy legrosszabb esetben irodalomkritikusnak képeztetném át, hogy legyen egyszer vége ennek a fröccsöntött vircsaftnak!

A nyolcvan éves mamák egykoron úgy becsülték a «nejlonkeszát», hogy a paraszt-tyúkok tojásait még mindig a régi, gondosan elmosott kék tejes-zacskóba csomagolják. Viszont a piacon, a boltban, az önkiszolgálóban, a péknél kérés és kérdezés nélkül fásult erőszakkal nyomkodják a kezünkbe a semmire se használható tucatnejlon zacskókat. És nyúlik az ábrázatuk, amikor dacosan visszavágjuk elébük.

Olvasom a minapi hírek között, hogy Vranjeban (!) a városi tanács rendeletben hozott határozatot arról, hogy a településen azonnali hatállyal kivonják a forgalomból az egyszer használatos nejlonzacskókat, árusításukat és használatukat pénzbírság terhe mellett megtiltják.

Első lépésként több ezer vászonszatyrot osztogatott szét ingyenesen a derék városvezetés, hogy ezzel is a jó példára, a környezettudatos szemléletre neveljék a lakosságot. Nem mellékesen megjegyezve: a vászon táskákat helyi vállalkozók által foglalkoztatott munkanélküli varrónőkkel készíttették el!

Most már csak azt nem értem, hogy ha egy tőlünk bottal vertebb vidéken, néha bizony – rátartiságunknál fogva - lesajnált régióban ilyen szemléletváltó gondolatok szökkenhetnek szárba, akkor a jó példa alapján miért nem kezdeményezünk hasonló értelmes és előremutató húzásokat mi – kanizsaiak is?

A turizmust éltető önképünkbe szépen beleilleszkedne az ökologikus hozzáállás.

Az a szerencsénk, hogy '70 óta viszonylagos biztonságban vagyunk, nem öntött el bennünket a tiszai ár. Mert ha egyszer nyakunkba szakadna a szotyé, és elmosná saját szemetünket, a zentai, adai honjaink öklüket rázva gyaláznának bennünket még haló porunkban is.