 |
| Hal 25x15 cm, filc, ceruza |
Hej halászok, halászok!
Mit fogott a hálótok?
Életünknek a delén,
Törökkanizsa felé?
Piros-szárnyú keszeget?
Mit a múltunk eszeget?
Tányérunkon - lám - szálka.
Mint egy tiszai szálfa.
Lessük a szakadt hálót,
Üresedőt, megváltót.
Többségünk csodát várt ott,
Míg a szélbe kiáltott.
Holnapod: többet kínál.
Nem húzhat le zöld hínár.
Vagyunk betört kirakat,
Horgunkra, ha szenny akad?!
Tisza s világ fukar zsák,
Mint orvul kitett varsák.
Kirakja sok gyülevész,
Lesik azt, ki belevész.
Aranyhalat fogni hecc!
Kéréseddel elmehetsz!...
Hajnaltájt meg kiderül,
Becsapva állsz egyedül.
Netán folyami bölcset?
Amit mond - gyors elköltsed!
Váltsd halpénzre, nem érték.
Igazat szólj - az mérték.
Világosság délben fogy,
Ha a hazug térdre rogy.
Tőle hasra ne essél,
Rúgd farba és nevessél!
Hiányzik a bors, a só,
Torkomon akad a szó.
Negyvenkét év: jellemezd!
Viseled-e jelmezed?
Lét-szekerünk húzza ló.
Harang lelkünk konduló.
Mi rossz nem vésik kőbe.
Lökjük most temetőbe.
Tiszát nézd: örömhozó,
Bár felszíne fodrozó…
Ha nincs arany az alján,
Lesz kislány szőke haján!
Angyalunk a kék ég is.
Öt kérem néha én is:
Bút-baj gondunk lezárja,
Boldogság jön világra!
Magyarkanizsa, 2012. augusztus 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése