– Hallotta? Ma van tizenhárom éve, hogy meghalt a Kanyó Zoli.
– Mit nem mond! Dehogy halt meg! Ha meghalt volna, nem
lenne többé Barátság, Önzetlenség, Bizalom, Jó Kedély, Állhatatosság, Megértő
Szándék se. Nem gyöngyözne ugyanúgy a kövidinka a poháron; csavart dohány szaga se érezne; nem
lenne hosszú őszi beszélgetős séta a parkban; gitárakkordok meg férfikönnyek se
lennének; mellettünk
nem álmodna a Helga; hegedűhúr se pattanhatna, és a régi lányok kacagását sem hozná soha többet a tiszai szél. Elmaradnának az alkonyat színei, amibe dúdolni
olyan megnyugtató, és üres lenne annyi sok ember lelke. Magát se neveznék
Szeretetnek és én, a Jóság sem létezhetnék. Hát hogy halt volna meg, mikor mindez,
és még mi is vagyunk? Igaz-e?
– Igaz.
-y
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése