Mlini egy Dubrovniktól 11 km-re keletre levő öbölben fekszik, ahol a
környék patakjai elérik a tengert.
A helység neve magyarul vízimalmot jelent - ennyiben is utal az itt lakók egykor tipikus mesterségére, a gabonaőrlésre. Mlini hamisítatlan mediterrán hangulatot áraszt, két éve ott nyaraltunk. Nagyszerű a felnőtt és a junior vízipólócsapatuk, a tengerparti települések egymás között játsszák a bajnokságokat. Amikor ott jártunk Korčula szigetének csapatát látták vendégül, izgalmas, jó volt a meccs.
Innét már csak egy macskaugrásnyira van a montenegrói országhatár, az emberek szálkásak ugyan, de szívélyesek is tudnak lenni, ha megfelelő módon és hangnemben szólunk hozzájuk. Ami nem föltétlen az ájult tiszteletet, udvariaskodást jelenti, hanem sokkal inkább az őszinteséget, a másikat egyenrangú félként kezelendő természetességet.
Lerajzoltam a kikötőcske kőmólóján ülve a falu egy részletét.
És közben rendesen le is égett a vállam. Míg görnyedtem, észre se vettem.
Ide biggyesztem a falu látképét, kikötőstől, középen a kőházzal, ami a rajzon szerepel.
A helység neve magyarul vízimalmot jelent - ennyiben is utal az itt lakók egykor tipikus mesterségére, a gabonaőrlésre. Mlini hamisítatlan mediterrán hangulatot áraszt, két éve ott nyaraltunk. Nagyszerű a felnőtt és a junior vízipólócsapatuk, a tengerparti települések egymás között játsszák a bajnokságokat. Amikor ott jártunk Korčula szigetének csapatát látták vendégül, izgalmas, jó volt a meccs.
Innét már csak egy macskaugrásnyira van a montenegrói országhatár, az emberek szálkásak ugyan, de szívélyesek is tudnak lenni, ha megfelelő módon és hangnemben szólunk hozzájuk. Ami nem föltétlen az ájult tiszteletet, udvariaskodást jelenti, hanem sokkal inkább az őszinteséget, a másikat egyenrangú félként kezelendő természetességet.
Lerajzoltam a kikötőcske kőmólóján ülve a falu egy részletét.
És közben rendesen le is égett a vállam. Míg görnyedtem, észre se vettem.
 |
| Mlini tus-rapidográf |
Ide biggyesztem a falu látképét, kikötőstől, középen a kőházzal, ami a rajzon szerepel.
2 megjegyzés:
Máris indulnék, ha tudnék...
Tucat lépcsővel följebb, egy olyan kőházban volt a szállásunk, aminek a sikátorra néző ajtaja mellett emléktábla hirdette, hogy abban a házban született egy ferences rendi híres szerzetes, az 1650 körüli időkben. (Pontos dátumot nem tudok, meghalt az 1700-as évek elején, és már a nevére se emlékezem, nem sikerült a fénykép...)
Ahhoz képest, hogy mifelénk akkor a törökön meg a tiszai nádbugákon kívül nem sok minden volt, furcsa érzés a történelemmel átitatott falak között aludni.
Megjegyzés küldése