2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2013. április 11., csütörtök

Pósa Károly: Ember a vízben



Nem az a baj
Hogy a minden
Lett idegen.
Hogy másképp van
Idelenn,
Mint Önök között
A megkörösztözött
Volt odafent.
A baj,
Hogy dal híján
Eretnek csönd
Van a fülemben.
És a biciklit is
Szőrén ülöm meg.
Mert
Egy ideje már, hogy
- Szeressek bárhogy –,
Levettem
A rongyos ruhám,
S ha már
Levettem,
Magamat többször
Is levetem.
Akár:
A hajókorláton át.

A világ magát látta
- Tükröm-tükröm,
Összetöröm -
És alkotott.
A megátalkodott.
Így lett víz szennye,
Mi nem igaz.
Mind nem vigasz.
Ami nem a helyén az.
Más: mi lehet?
Bókok Káinnak
A leples álruhásnak.
Ez a kikelet
Fagy-lehelet.
Fals ígéretek.
Csókok a kínnak,
Meg Júdásnak,
A leplezett árulásnak.
Vására a hiúságnak.

A tél elrúgta érveit
Nekem meg az éveim
Eme piszkos
Rossz arcú idő
Anyagyilkos,
Édesapára ütő.
Bevallottan.
Március keservei.
A tavasz
Bú-állottan
Kétrét görnyed
Míg odébb, föntebb
Kik azt hiszik vétlenek,
Föl-fölröhögnek.
Idétlenek.
Pezsgőzőn, tétlenen.
Ringó hullámon
H
itvány csézában.
Rengő hullákon
Halvány láz-árban.

Ú
szom alattuk.
Vízből ki nem vehetőn.

Hervadni kezd a világosság. 
Felejthetőn.  

Nincsenek megjegyzések: