2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2013. augusztus 17., szombat

Pósa Károly: Arató dal

Nyárelőkor



Különös
Ez a nap.
A június
Egy pölyhös állú,
Épp lesántult,
Buta kamasz.
Még nem nyár.
De már nem is tavasz.

A Rétnek csíkolt ránca van.
Bácska mezítláb.
Pőre múzsák táncolnak.
Pörög hozzánk,
Szikra-búzánk.
Bűntelenek a csókok.
Itt hét ágon
A négy őselem
Is jó sok.
Hol a magát-magot elvető
Síkon elterülő
Édes-szomorú gyötrelem
Bugyog elő vértelen.
Nem kárhozat-tevőn.
Hanem, mint intelem.
Barázdás múlt-erő.
Pusztai szélfútta értelem.
Délibábos lételem.
Tarló óarany-rőt lánca.
Zsizsegő, zsizsegő…
Lapuló csönd-álca.

Szent Iván napja.
Megpörkölt ládafia.
A kalászt más bánja.
A paraszt túr, vet és veszt,
Mennyi fönt a sok kánya!
Az Ég meg bírja rémítgetéssel.
Ezüstös éjjeleken
Portól matt fényjelekkel
Csordul a Tejút ármánya.
Fekszünk a tarlón
Napnak a Hold lesz hátránya.

Hörgő viharfelhők
Rettentnek.
Bűnök, tettek.
-Mondd testvér:
Ezek itt mit vétettek?
Ordítunk mi,
Barabások:
Mire vártok? Mire vártok?
Kévéink szanaszét
Vettetnek.

A ház-haza csukódik ránk.
Sötétzöld a zsaluja.
Bicsaklik kémény fövege,
Elénk vetül a szándék,
És jövőnknek
Fekete gyanúja
Lesz-e aki lerúgja,
Van-e aki fölvegye?

A Kistemetőben pipacsok
Napkeltére várva.
Nyíló rubin csöppek,
Szent kísérlet által.
Ahol a fohász és a gyász terem.
Mondhatni:
Lángoló, égő küzdelem.
Páráll a vérpiócás pocsolya.
A szik repedéseiben
Elvesz tételesen
A vén apáink mosolya.
Te Szent. Te Iván!
Kéne a hited.
A tűzugró virtus.
Itt a forró is rideg.
Ez róna,
És nem labirintus.
Ez nem a módi
Ez nem népszerű.
A táj itt csak szimplán
Egyszikű.
Egyszerű.
Péter-Pált támaszt
a Szentháromság.
Nap süt. Nyárelő.
Aratnak: Tanúbizonyság.

Nincsenek megjegyzések: