2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2015. május 9., szombat

NAPLÓ 14.



Pósa Ilka rajzolta régen


„Négykor ébredni.
Föltűnően mozgékony olyankor a szellemünk. Hálásan mosolygunk a sötét szoba sarkába. A legfölső ablak csücskében még ott a fogyó hold hűlő tekintete. Egér neszez a tető alatt. Úgy fülelem, mintha sose hallottam  volna.

Lovat etetni.
Ilyenkorra már levedli a téli szőrét a legborzasabb hucul pára is. Nyitom a hátsó udvar ajtaját, röhögve üdvözöl. Várja a cső kukoricát, s ahogy ropogva eszi, harsog tőle az istálló - nekem is étvágyam támad. Mindeközben a kis fecskénk szerényen kotlik a fészkében. Vakargatom a lovacska oldalát, megigazítom az alját, lágy lóganéj szag járja át a levegőt, és a kormos kürtőre odatelepszik egy vadgerle. Burukkolva hívja a párját. Olyan a gyöpre vetülő birsalmafánk árnyéka, mintha lakodalmas menyasszonyt táncoltatnának. Szép nap lesz. A Gazdával találkozhatunk.

Olvasni.
Nekidőlve, láblógázva, hogy a hasunkat csiklandja a takaró bolyha. Régi szokásom a ceruzával üres papírra  jegyzetelés. Üssönek meg érte! Alá szoktam húzni ami tetszik. Mindig vannak magvas gondolatok, hogyne. Meg akadnak fontos dokumentumok, amivel a lexikális ismereteinket pallérozhatjuk. De olyan jó néha egy-egy ízes mondatfordulaton elcsámcsogni. Mélázni. Kijelölve, hogy lám: ehol-e, így is lehet! Azt hiszem, ez az ínyenc olvasó kegyelme. Most már bizonyos, jön majd utánunk egy másik nemzedék. Jó esetben megbecsülik, kezükbe veszik majd az összegyűjtött könyveink némelyikét. Látható lesz, mi volt nekünk fontos. Furcsa, ugyanakkor jó érzés. Kicsit belepillanthatnak majd abba, mik is voltunk? Szavak nélkül így örökítjük át hajdanvolt értékeinket. Vagy értéktelenségünket...Ó, mennyi mindenről árulkodik egy aláhúzott bekezdés!
Templomi padláson járva régi énekeskönyvet találtam. Az még hagyján, hogy fél tucat korabeli szentkép volt benne. Ám a szebb zsoltárok közé mezei virágokat is préselt az az áldott lélek. A szélekre ceruzával kijegyzetelte titkait. Bejelölte a zsoltárok neki tetsző strófáit. Vannak dolgok, amire egyáltalán nincs szó. Ez: olyan. Nézem a lenyomtatott, aszalt búzavirágot, és nyolcvan, kilencven év öröme, bánata tekint vissza rám. Még a néni kezének melege a pergamen-sárga lapokon. Belesimul a tenyerembe a kis könyvecske. Csak megköszönni tudom, amiért éppen hozzám jutott. Hogy ezt is megélhettem.”    

1 megjegyzés:

QRZ írta...

Nincs rá szó, hogy ez nekem mennyire tetszik!

Hálából egy szösszenet Ilka rajzához:

Apa gitározik
a drága!
Van egy foltos nadrágja
lába előtt eszik a kutyája s
Ilka lánya ezt még
le is rajzolja.

Barátsággal:
Qrz