A minap értesültem róla, hogy több írásomat is megjelentette a DÉLHÍR nevű internetes híroldal.
A nevezett publicisztikáim
megtalálhatóak a weboldalamon.
Amikor megírok valamit, általában
fölkínálom a hagyományos médiának: a helyi-, a vajdasági-, illetve újabban a
magyarországi újságoknak. Ha érdemi viszontválasz nem érkezik, akkor szoktam közzétenni az aktuális írást, és az általam működtetett www.magyarkanizsa.blogspot
oldalra kiszerkeszteni. Ez – gondolom így helyes.
Hogy a nyilvános naplóként működő
web-felületemről ki és mit használ fel, tölt-, vagy másol le, abba már jóval
szerényebben szólhatok bele. Ismerem az internetes etikát, nem is vagyok
túlontúl elragadtatva tőle. Vannak – hál’Istennek! - rendszeres olvasóim, közöttük
hozzám hasonló képen tevékenykedő, blogot vezető népek. Számos esetben fordult
elő, hogy átemelve írásomat a saját oldalukra szerkesztették annak tartalmát.
És itt jön a lényeg!
Az említett számos eset zömében
előtte egyeztettünk, megkértek egy-két soros üzenetben, és én soha nem mondtam
nemet: hadd olvassák minél többen! Aztán akadt egy-két szomorúbb eset is,
amikor úgy láttam viszont a publicisztikámat, esszémet, bármi mást, hogy annak
újraközléséről nekem fogalmam sem volt.
Ezek közül a legkirívóbbak a
minapi, a Délhír portál által leközölt dolgaim.
Szeretném hangsúlyozni,
nyomatékkal aláhúzni, hogy az említett híroldalhoz az égvilágon semmi közöm!
Nem ismerem a működtetőit, a
szerkesztőit. Ráadásul a Délhír által közölt tartalmakkal sem értek mindig
egyet. A hangvételük, és a szellemiségük sokszor köszönő viszonyban sincs az én
elveimmel. Megtisztelő, ha néha észrevesznek bármi fontosat, hasznosat a
munkáimban. Megírom amit gondolok a világról, megmondom a véleményemet, és megfutom a tiszteletköröket még a kanizsai maraton után is, ha úgy ítélik, hogy megérdemlem.
Teszem a dolgomat.
Tegyék a Délhírnél is. Felőlem létezzenek, nyíljon a réten ezerféle virág, így van jól.
Teszem a dolgomat.
Tegyék a Délhírnél is. Felőlem létezzenek, nyíljon a réten ezerféle virág, így van jól.
De ha ezután tőlem idéznének,
közölnének bármit, úgy illő szerénységgel arra kérném őket, hogy előtte
keressenek meg, s ahogy ember az emberrel szokás – egyeztessünk. Tudom, nagy ez
a kérés, egyeseknek fölösleges formaság. Ha megkérnek, ha nem – manapság egy
kattintással bemásolható bármi, és szavad nem lehet ez ellen. Mit birok akkor
én?
Jóformán semmit.
Csak annyit, hogy a kérésemet
most nyilvánossá teszem, és újfent kijelentem, hogy a Délhír portálhoz semmi
közöm.
Tisztelettel: Pósa Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése