SZÁZEZER

 

Hamis a kép. Ritkán rajzolok jobb kézzel.

A 100.000-ik látogató épp az imént kattintott a Bácskai diárium webfelületére. Köszönöm az érdeklődést, a dicséreteket, meg a kritikákat is!

Az előbbiek jóleső érzéssel töltenek el, az utóbbiak pedig tovább ösztönöznek, mert általában tanulok belőlük valamit. Ám ettől fontosabb, hogy  sok mindent megtudok azokról, akik írták őket.

Bár hét évvel ezelőtt indult a blog, a kezdeti lelkesedésem hamar alábbhagyott. Van ez így. A rákövetkező évben másfelé fordult a figyelmem: mindössze egy bejegyzésre futotta. Aztán egy alkalommal – már nem is tudom minek köszönhetően, alighanem angyal taszigálhatott hátulról – újból megnyitottam a diárium szerkesztő oldalát, majd nekiláttam saját tartalmakkal föltölteni. Írtam mindenfélét. Mivel hosszú évek-évtizedek óta rajzoltam, majd festésre adtam a fejem, kapóra jött ez a képzőművész szenvedély, ezért hacsak tehettem – a szövegeket saját magam illusztráltam. Vagy fordítva: textus került a kép alá. Tettem ezt kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A saját kedvem tempója szerint. És a hellyel-közzel rendszeressé váló közlés egy idő után feladattá nemesült. (Akinek túl magasztos a mondat végi szó, cserélje be az érett kifejezésre.)

Heti penzumként, néha csak ujjgyakorlatként, jó- vagy rosszkedvem miatt, a magam és mások szórakoztatására folytattam. Így gördült tovább a dolog, s az eredmény ma már nem csak a weboldalra látogatók fölfelé ívelő statisztikai görbéjén mérhető, hanem talán azon is, hogy ez a fajta nyilvános naplóírás bizony tőlem is fegyelmet, odafigyelést követelt, miáltal napi szinten tanultam, gyakoroltam a fogalmak, az összefüggések mentén gondolkodni, ok-okozati kapcsolatokat meglátni, az összeálló gondolatokat közérthetően leírni. Láttatni, ami nekem fontos. Ritmust, jelleget, formát, megannyi stiláris elemet, szerkesztettséget, olykor blikkfangot igényelt. Igyekeztem, elhihetik. És hogy a Bácskai diárium továbbírását-rajzolását sosem éreztem tehernek, hanem inkább játéknak, szabadidős szellemi kikapcsolódásnak, az sokkal inkább Önöknek, az ide látogatóknak volt köszönhető, mintsem magamnak.

Még egyszer köszönet hát, kedves Látogató!

Pk